A nagy utazás 8. és 9. napja - Chiang Mai

Október 9-ét és 10-ét Chiang Mai-ban töltöttük Nachóval. Ez a hely nekem már ismerős volt, hiszen tavaly decemberben itt éltem 1 hónapot a TEFL tanfolyam elvégzése céljából. Jó érzés volt visszatérni, de a rövid idő mégsem engedte, hogy ellátogassak a kedvenc helyeimre és találkozhassak az itteni barátaimmal, kollégáimmal. Kivéve persze Paradorn-t, aki végig támogatott bennünket és el is szállásolt. Gyors tempóban kellett haladnunk, hogy ne vesztegessük az időnket. Az első nap az óriási hőség aláásta a tervünket, így a városnéző gyalogtúra lerövidült, átalakult. Több időt töltöttünk a város légkondicionált múzeumában, mint a tervezett templomok látogatásával.

Először a város több, mint 300 temploma közül a legrégebbit(1297), a Wat Chiang Man-t néztük meg. A hőség miatt kutyafuttában. Chiang Mai első királya(Mangrai király) itt alapított új fővárost birodalmának és ezen a helyen táborozott, innen irányította a város felépítését:

Alig vártuk, hogy betoppanhassunk a hűs múzeumba. Ez a National Museum, ami a város és a lanna királyság történetét mutatja be. Három király szobra a múzeum előtt:

Egy, az elefántok miatt kiragadott kép a múzeumból. A Mangrai királyi dinasztia egyik koronázási ceremóniája makettekkel:

Nők börtöne. A hely érdekessége, hogy az itt raboskodó hölgyek masszázsszalont nyitottak, ahol pénzt tudnak gyűjteni a majdani szabadulásuk idejére:

Egy másik jelentős templom a Wat Chedi Luang. Érdekessége, hogy instabil épület. Nem elég, hogy 10 évig építették, mégse sikerült befejezniük az instabilitás miatt. Majd száz évvel később végre befejezték, de azt követően meg egy földrengés rázta meg. Pedig a földrengés előtt itt őrizték a híres Smaragd Buddhát. A történtek óta nem csak a Smaragd Buddháról kellett lemondania a helynek, hanem a templom "tetejéből" is csak kétharmad rész maradt meg:

Másnap, október 10-én, kalandtúrára indultunk az Eco Tours jóvoltából fejenként 500baht-ért. Paradorn is jött volna, de végül a munkája miatt le kellett mondania. Az egy napos túrát pillangók és orchideák megtekintésével kezdtük:

Ezután jött az elefánt túra fel a hegyekbe:

Az elefántok vidáman baktatnak a természetben. Az érzékeny talpuknak jobb ez, mint a városi kemény talaj. A friss levegőről nem is beszélve:

Miután megérkeztünk, megköszöntük az elefántoknak az utazást:

A táj csodálatos arrafelé:

Hegyek, zöld környezet, tavak, friss levegő. A városi élet után ég és föld a különbség:

A helyiek ernyővel védik magukat nemcsak a leégés miatt, de még a lebarnulás miatt is:

Ez a kép ismerős lehet a blog látogatói számára, hiszen a dzsungelmajom tréfa című bejegyzés videója itt készült:

A vízesésnél lehetett fürödni, csúszdázni(a csúszda a vízesés maga) és enni. A menü pad thai(a híres thai tészta különlegesség...vajon hogyan lehet ezt magyarra lefordítani?) és friss ananász:

A csoport: hollandok, amerikai filippnók és filippínák, Paradorn szülei, Nacho és én:

A rafting, a nap egyik fénypontja volt:

A vízitúra után egy kis hegyi falu látogatásával fejeztük be a kirándulást. Gyerekkorunkban álmodoztunk miközben néztük a Kincs ami nincs-et, hogy milyen jó lehet fáról enni a banánt, mint Anulu...és tessék:

Ez a hely lenyűgöző:

És még kutya is van:

Óriási élmény ilyen környezetben sétálni:

A helyiek barátságosak:

Nacho, a gyerekek barátja:

Csoda ez a hegyoldal:

A nap tökéletes volt. Éjszaka elindultunk visszafelé Bangkokba. Busszal. Már az gyanús volt, hogy 20km/órás sebességgel hogyan fogunk reggelre odaérni. Hajnali 2-kor beigazolódott a sejtésünk. A busz feladta a küzdelmet. Bár éjszaka volt, de a hőség miatt nem lehetett a buszon megmaradni. Ha meg kiszálltunk, megettek a szúnyogok. Órákat dekkoltunk az országút szélén. Ilyenkor mindenki alszik, a pótlóbuszok is. A helyzet kilátástalan volt. A lerobbant busz helyzetjelző háromszög helyett egy vödörrel jelezte állapotát a többi sofőrnek. Ezt meg kellett örökíteni. Hajnali 3 körül fáradtan és reménytelenül: